Gyerekcipőben jár még hazánkban a pitbike versenyzés. Ahogy a neve is sugallja, ezeket a motorokat a boxutcai munkálatok megkönnyítése miatt alkották meg. Gyermek krosszmotorok voltak az ősei, aztán egyre többen láttak fantáziát bennük, 2004-ben kezdték el a tömeggyártásukat és elég gyorsan meghódították a világot. Egy maroknyi ám annál lelkesebb csapat rendezi a hazai versenyeket. Matern Balázzsal, az idei Motoaction Pitbike Kupasorozat főszervezőjével beszélgettünk.
Amerikában, sőt, Európában is eléggé megvetették lábukat ezek a miniatűr krosszmotorok, noha egy elég fiatal szakágról beszélünk. Van már belőle szuperkrossz és motokrossz bajnokság is, de itthon mi a helyzet, létezik már pitbike szakág?
Hivatalos pitbike szakág még nem létezik. Nagyon fiatal sportágról beszélünk, hiszen alig 5 éve jelent meg itthon. Minden kezdet nehéz, reméljük, a pitbike versenyzést is elismert és hivatalos formában tudjuk majd bonyolítani. Elhivatott versenyzőként és rendezőként a saját lábamra álltam, és idén egy rangos, ötfordulós kupasorozatot sikerült lebonyolítani, amin szép számmal neveztek motorosok, izgalmas versenyeket produkálva minden kategóriában. Számomra a versenyzők testi épsége a legfontosabb, így kifejezetten örülök, hogy komolyabb sérülés nélkül zárult az idei szezon.
Milyen kategóriákról beszélünk a pitbike-ok esetében? Itt is köbcenti szerint sorolják be a motorokat?
Itt a kerékméret a döntő. Az úgynevezett Midsize kategóriában 12”-os kereken futnak a gépek, ezt nevezhetjük a királykategóriának, a Mini kategóriában pedig 10”-osokon. Ezen kívül van egy úgynevezett junior és senior kategória. Előbbiben értelem szerűen a fiatalok (15 éves kor alatt), utóbbiban pedig az idősebbek (35 év felettiek) mérettetnek meg. A motorok hengerűrtartalma általában 150 és 160 köbcenti között mozog, szóval itt nincs akkora jelentősége ennek az adatnak, mint a motokrossz esetében.
Kinek ajánlod a terepmotorozásnak ezt a formáját? Úgy tudom, hogy te is krosszozol a pitbke mellett, szóval első kézből tudsz véleményt alkotni.
Kezdőknek mindenképpen, hiszen talán az egyik legolcsóbb válfaja ez a terepmotorozásnak. Ma már 300.000 forint környékén be lehet szerezni egy belépő szintű motort, a csúcstechnika is megáll 900.000 forintnál. Kevesebb a rizikófaktor, kisebb a motor tömege, ezért jóval könnyebben irányítható egy krosszmotornál, viszont az érzés szinte ugyanolyan, mint a nagy motoroknál. Visszavonult kroszsosoknak is kiváló alternatíva lehet ez, hiszen a kanyarodások, a mandinerek, az ugratások, a hullámsorok valamelyest visszaidézik a krosszpályán átélt és megszeretett érzéseket. Személy szerint nagyon szeretem a pitbike-ot, bár aki egyszer megízlelte a motorkossz szépségét annak nehéz lesz a váltás. Én is inkább a hagyományos motokrossz híve vagyok, de az idei évem sok orvosi problémával telt, a pitbike pedig amellett, hogy megdolgoztatja a szervezetet, azért fizikálisan nem készíti ki annyira a motorost, így idén inkább erre helyeztem a fő hangsúlyt.
Mégpedig nem is akárhogy, hiszen második lettél az idei kupasorozatban, és a milánói motoros expón tartott versenyen szépen helytálltál a csapattársaddal, Csontos Milánnal. Hogyan jutottatok ki Milánóba?
Kicsit későn szereztünk tudomást róla, de Claudio Bucci, a Bucci motorok gyártója még éppen időben szólt a rendezőknek, és megkaptuk az indulási jogot. A kései nevezés miatt nagyon nem is tudtunk rá felkészülni, ráadásul a Milán előtte összetörte magát és a motorját is. Kalandos volt már a kijutásunk is, hiszen először össze kellett szedni a Milán édesapját Münchenben, akinél ott volt a motorja és onnan mentünk le kisbusszal Milánóba. Valamikor hajnalban érkeztünk meg, szóval keveset tudtunk aludni, azt is az autóban. A pályával sem volt túl sok alkalmunk ismerkedni, de az már rögtön az elején feltűnt, hogy a mélyre szántott, agyagos borításon hátrányban lesznek a mi széria motorjaink az európai menők tuningolt gépeivel szemben. Ennek ellenére sikerült a főversenyre kvalifikálni magunkat Déczi Balázzsal együtt, aki egy másik csapatot képviselt ezen a viadalon.
Mennyire volt erős a mezőny?
Az első két srác az európai és világszintű élvonalhoz tartoznak. Mike Valade, aki ezt a versenyt megnyerte, véleményem szerint a világ legjobb pitbike-osa. Volt még egy srác, aki végül harmadik lett, látszott hogy van rutinja, de ő nem volt tőlünk elérhetetlen távolságban. A francia élmezőny és néhány olasz versenyző hiányzott a rendezvényről, akik komoly középmezőnyt képviseltek volna. Genovában viszont már mindenki ott lesz a startnál.
Két negyedik és két ötödik hellyel tértetek haza, amihez csak gratulálni tudok a munkatársaim nevében is. Milyennek értékelitek ezt az eredményt?
Amennyi felkészülés volt a hátunk mögött, úgy gondolom, ez volt a maximum, amit kihozhattunk a versenyből. Én jó rajtokat hoztam, de nem mertem bevállalni egy dupla ugrót, amit a Milán igen. Nem volt túlzottan küzdelmes egyik futam sem, hiszen a három legjobb elment az elején, mi meg mögöttük motoroztunk. Nem szeretnék felvágni ezzel az eredménnyel, mert tudom, mi a valóság, és ha itt vannak a legjobbak, akkor nem ilyen eredmény születik, ennek ellenére büszke vagyok a Milánóban elért helyezésünkre. Főleg annak fényében, hogy a magyar küldöttségből csak mi tudtuk teljesíteni mindkét futamot a pro kategóriában. Déczi Balu sajnos az egyik futamban elesett, és úgy tudom, hogy megsérült a válla.
Az évadnak már szinte vége. Mi lesz a következő állomás?
Most hétvégén rendezik a Genova Szuperkrosszt, ahová a legnagyobb amerikai és európai sztárok jönnek: Justin Barcia, Kevin Windham, Jeremy McGrath, Marvin Musquin. Ők szombaton tépik a gázt, mi, pitbike-osok pedig vasárnap. A talaj nem lesz annyira mély, mint Milánóban, olyan igazi fogós, de kemény földből kialakított indoor pálya lesz. Az jobban fekszik majd nekünk, viszont ott már az összes nagy pitbike-os ász rajthoz fog állni. Mi most is minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jó eredményekkel térjünk majd haza, aztán jöhet a Karácsony, jövőre pedig újra meg szeretném rendezni a Motoaction Pitbike Kupát.
Fotók: Motorinfo.hu
