Amikor odaértünk körbemotoroztuk a pályát. Egyik-másik kanyarban nagyon nagy sár volt.
Egy-két kör után ki is csúsztam aminek az volt az eredménye, hogy majdnem belementem egy "tóba". Amikor vissza akartam jönni a pályára az első kerekem belecuppant egy sárkupacba amiből csak segítséggel tudtam kijönni.A második menetben már nem voltak ilyen problémák, mert már nagyobb tempóval mentem. Volt két "superman" ugratásom: az egyik féllábasra sikerült a másik meg nagyon csőrösre (pontosabban beleállt az első kerekem az érkezőbe :S)
A harmadik menetben még tovább próbáltam gyorsulni, akkor nem történt semmi különös.Az utolsó futamban meg már rájöttem (Sanyó jóvoltából), hogy van egy belső nyom is a sáros kanyarban ami kicsit szárazabb volt.A vége felé elkezdett dadogni a motor és féltem, hogy valami baja lesz, meg amúgy sem ment úgy mint azelőtt, úgyhogy ott kicsit elvettem a tempóból.
Elég durva volt az elején, már akkor nagyjából elfáradtam a végére meg...
Elég durva volt az elején, már akkor nagyjából elfáradtam a végére meg...
/a többi, Dunavecsei pitbike pályán készült képet a jobb oldalon, a diavetítésre kattintva megnézheted./
Raiderek: Kiss József 101#, Screiner János 583#, Bakon Sándor 2#,Varga Benedek pocket bike, + jómagam: Varga Levente 11#
2010. aug.
Elég jó erőnlétet igénylő pitbike pálya lett ezzel a sok kanyarral és ugratóval a dunavecsei.
VálaszTörlésSokat tanulhatnak belőle a fiúk :)